"Győztes vagy” - így szól egy dal címe, amelyet néhányan egy közösségi oldalon hallhattak először, de “hálatapsoláson” is felcsendült, egy csendes, szerény fiatal lány jóvoltából. Ki lehet az elgondolkodtató szöveg és dallam mögött? Ebben az interjúban bemutatkozik Kocsis Nikolett, művésznevén Nikol. Az interjút készítette Czégé Imre Pál.

Mióta foglalkozol zenével? Volt előtted családi példa, ami közel hozott ehhez a területhez?

Úgy hiszem, a zene minden ember életében ott van, egészen a születéstől fogva, ha belegondolunk. Már a csörgőnk is egyfajta ritmushangszer, vagy épp a felhúzható, zenélő plüssállatok is, amiket a kiságyhoz lehet erősíteni.
Ahogy én emlékszem, ez nálam is megvolt. Bátyámnak voltak amolyan gyerekméretű hangszerei, egy ilyen gyerek szintetizátoron előszeretettel kapcsolták be nekem az automatikus dallamjátszó funkciót, miután “megunták hallgatni” a keksszel a billentyűkön való “klimpírozásomat”. :) Komolyra fordítva a szót: nem gondolom, hogy többet foglalkoztam volna zenével,vagy énekléssel, mint mások, nem is kaptam erre kifejezetten az átlagosnál magasabb nevelést vagy képzést. A családban édesapám is csak hobbiból, mintegy hallás után játszott egy szintén a bátyámnak vásárolt tangóharmonikán, illetve többször szájharmonikázott is nekünk.
De egyébként senki sem művelte annyira tudatosan, hogy bármi ilyen jellegű hátterem lenne. Zene viszont gyakran szólt nálunk. A szüleim gyakran jártak olyan helyekre, ahol táncolni lehetett - ez teljesen összehasonlíthatatlan a mai disco-val, vagy egyéb más szórakozóhelyeken tapasztalt hangulattal.
A bátyám, illetve a családunkban többen is német nemzetiségi tánccsoportban táncoltak, vagy magyar néptáncoltak, így rendszeresen láttam őket fellépni, és hát aki hallott már sváb polkát, vagy magyar népzenét, és nyitott bármilyen zenei stílusra, az talán érti, ha azt mondom, mindez egy életre meghatározó élményt képes nyújtani.

Énekelni mindig is szerettem. Az más kérdés, hogy milyen szintű ez a tudás. Hiszen ezt sem tanultam sehol. Átlagos ember vagyok, átlagos hanggal. A példaképeim viszont mind énekesek. Gimnáziumi éveim során szinte egy olyan kulturális rendezvényről sem hiányoztam, ahol lehetőségem adódott akár személyesen is hallgatni és megismerni neves zenészeket, Palya Beát, vagy ifjabb Csoóri Sándort és családját, vagy Dés Andrást- csak hogy néhányat említsek közülük.
Persze sok olyan iskolatársam volt, akik velem ellentétben zeneiskolába és magánének tanárhoz jártak, és mára már ez a hivatásuk is. Nekem akkoriban inkább a rajzolás és versírás volt előtérben, aztán idővel már csak a versek maradtak, a rajzolás már csak alkalmi szintű.

Viszonylag komolyabban már inkább felnőttként, saját elhatározásból kezdtem a zene felé fordulni, az egyetemi évek kezdetével.2013-ig voltak próbálkozásaim különféle akkoriban népszerű tehetségkutatókban, aminek a válogatójára baráti biztatásra mentem el. Emlékszem, akkoriban kudarcként éltem meg hogy kiszórtak az előválogatóról, de a mai fejemmel visszagondolva, ahhoz mindenképp jó tapasztalat volt, hogy a saját utamat kezdjem járni, ha tényleg akarom.
Fel is kerestem egy neves zenész énektanárt, aki készségesen meg is hallgatott, majd azt mondta, nem akar elkeseríteni, de ezzel a hanggal színpadra nem állhatok, maximum csak otthoni éneklésre jó. És nem vállalja a tanításomat, mert ő kezdőkkel nem foglalkozik. Ekkor meg is adta egy kollégája telefonszámát, aki viszont kezdőket is vállalt volna, de őt már nem hívtam fel.
Mindezek után kerültem kapcsolatba a Nem Adom Fel Alapítvánnyal, ami mindent megváltoztatott és kapukat nyitott meg előttem, amiken addig hiába kopogtattam. Tagja lettem a Never Give Up Gospel Kórusnak és néhány év elteltével a Nem Adom Fel Együttessel is végig utazhattam egy koncertturnén, több ezres közönségek előtt léphettem fel a kórus, illetve az együttes tagjaként is, ami hatalmas megtiszteltetés volt számomra.

Írtál már korábban is dalszöveget?

Elmesélem, hogyan is alakult nálam a “dalszövegírás”.
Volt olyan, amikor zenehallgatás közben próbáltam adott ütemre és általam jónak gondolt dallamra szöveget írni több- kevesebb sikerrel.
A másik esetben pedig már meglévő versemet zenésítették meg hozzáértő barátaim.
Pl. Szepesi Ricsosszal a szövegében is közösen alkotott Másik fél, vagy a szintén Ricsosz által megzenésített Számíthatsz rám, amit egy szívemhez nagyon közel álló személy születésnapi ajándékaként alkottunk az én kérésemre. Illetve ami valamilyen szinten tudatosan dalszövegnek indult és dal lett, az a Nem Adom Fel együttes 4. lemezén található Kell egy dal című szerzemény, amihez az együttes zenei vezetője, Kiss Barna komponált zenét. Elmondhatatlanul megtisztelő, amikor egy általam átlagosnak gondolt verset, szöveget teljesen más minőségben - valami sokkal-sokkal jobban - kaptam és hallottam vissza.

Szóval ha belegondolok, nekem inkább verseim vannak, amikből aztán valahogy dalszöveg formálódik. Verseket körülbelül 11 éves korom óta írok, s azt is inkább olyankor, amikor valami erőteljes pozitív vagy negatív behatás ér, és túlcsordulnak bennem az érzések, amiket ily módon próbálok formába önteni.

Számítottál arra, hogy ezt az új dalodat ennyien fogják szeretni?

Egyáltalán nem. Főleg azért sem, mert eredetileg a Never Give Up Gospel kórusban indult játékos kihívásnak eleget téve találtam csak ki, ezért is vannak például 2 illetve 3 szólamos részek is a dalban, mert elképzeltem, hogyan énekeljük együtt. Először csak a kóruscsoportban, illetve a privát Facebook-oldalamon az ismerősi körömmel osztottam meg a dalt, majd másnap egy kedves ismerősöm jóvoltából Székesfehérváron dübörgött egy lakótelep házainak falai között az esti hálatapsolás alkalmával.
Azután újabb lelkes ismerős vitte tovább, most pedig itt ez az interjú is….Úgy látszik, a Győztes vagy önálló útra indult, és már nem tarthatom annyira vissza, hogy megmaradhasson csupán az ismerőseim körében.
Nagyobb nyilvánosságot elképzelni sem tudnék, hiszen annyi más sokkal tehetségesebb énekes van, képzettebbek és talán elhivatottabbak is. Nálam ez “csak” hobbi és zeneszeretet.

Van valami, ami ezekben a sokak számára nehéz időkben erőt ad neked? A zenén kívül természetesen....

Lehet hogy ez furcsán hangzik, de az utóbbi időben hozzászoktam az egyedülléthez, épp ezért nem is érzékelem annyira negatívnak a jelenlegi helyzetet a saját szemszögemből. Több időm jut olvasni, zenét hallgatni, főzni - kifejezetten élvezem, hogy most egy picit lehet lazulni, pihenni, és nem követeli meg az élet a folyton valahová rohanást. Az ok, hogy miért, persze nem mindegy, érzem és átérzem a súlyát. Természetesen olvasok híreket, nem zárkózom el előlük, nem bagatelizálom el, csupán igyekszem nem bezártságként, nem negatívan felfogni, és természetesen megtenni mindent a környezetem és a saját biztonságom megőrzésének érdekében.
Lehetőségként tekintek rá inkább, amikor is kicsit másképp oszthatom be az időmet, így olyan dolgok is teret kaphatnak most, amikre eddig kevesebb figyelmet vagy hangsúlyt tudtam fordítani.A visszavonultság, az elcsendesülés kaput nyit önmagunk felé. Ebből a nézőpontból megláthatjuk, miben kell erősödnünk, mire kell figyelnünk, mit szeretnénk, és kiknek szeretnénk helyet az életünkben igazán. Illetve így az online térben új embereket, dolgokat is megismerhetünk, hiszen a kíváncsiságunk, a figyelmünk valahogy kiéleződik olyan emberek felé is, akikkel a rohanó hétköznapokban talán nem annyira adódik alkalom a kapcsolódásra.
Ezen a ponton pedig megjelent a lelki szemem előtt egy kagyló….Zárva van, mégis ott a belsejében a csillogó igazgyöngy. A kagyló sajnálhatja magát, hogy zárva van, a környezete is sajnálhatja… De a kagyló csak addig marad ebben az állapotban, amíg rá nem jön arra, valójában milyen fontos feladata van. Őrizni a gyöngyöt. Amiről a környezet kívülről mit sem sejt. A kagyló, ha türelmes, ha nem feszeng amiatt, hogy márpedig ő ki akar nyílni, akkor megfelelő pillanatban felnyithatja a héját, és felfénylik az igazgyöngy is. Minden értelmet nyer mindenki számára.
Egyszóval csupán nézőpont kérdése az egész.

Ezeket a gondolatokat erősítem magamban is, ez pedig átsegít a nehézségeken.

Megosztanád az olvasókkal legalább egy tervedet, amit a járvány elmúltával mindenképp szeretnél véghez vinni?

A barátaimat szeretném meglátogatni, akikkel emiatt kevesebb időt tudok tölteni, alkalmat teremteni az ünneplésre, az együtt bandázásra személyesen is.
Általánosságban pedig elmondható, hogy több tervem van egyszerre. Van, amelyiket hamarabb sikerül megvalósítani, van, amelyiket később. Nem szeretnék előzetesen elárulni semmit, csupán azt az egy ígéretet tehetem, hogy nagyon fogok igyekezni elképzeléseim minél sikeresebb, és mások számára is minél hasznosabb megvalósításán.

A beszélgetés apropóját jelentő dal itt meghallgatható: https://youtu.be/15E0N02M9jM