Ezen tűnődök egyfolytában. Főleg, amikor mozgássérültet gúnyoló villamosvezetőről,  sikertörténetnek hazudott akadálymentesítésről, és más hasonló dolgokról olvasok. Olyankor mindig úgy érzem, nem lehet elég korán elkezdeni, és elég sokat sulykolni, hogy „a rokkant is ember”, ahogy ennek a blognak a mottója is szól.

Így aztán különös örömmel fedeztem fel a honlapot, amely szándéka szerint abban igyekszik segíteni, hogy „tanuljunk meg együtt élni”. Persze, van rajta száraz, hivatalos jellegű szöveg is, de a lényeg, hogy hétköznapi sorsok bemutatásával igyekszik közel hozni az átlagembertől egyébként meglehetősen távol álló témát, a kitagolást, vagy más szóval kiváltást.

Erre a népnevelő, felvilágosító munkára szükség van a mai Magyarországon, azt kell mondjam, bár ne lenne muszáj tv reklámmal és honlappal  magyarázni azt, aminek evidensnek kellene lennie: hogy az épek és a fogyatékkal élők tanuljanak meg EGYÜTT élni!

Mindenkinek ez lenne az érdeke....