A ma kezdődő londoni paralimpiai játékok kapcsán érdekes jelenségre lettem figyelmes, ami részben pozitív ugyan, de mégsem lehet neki fenntartások nélkül örülni. Tény és való, hogy komoly előrelépés, ha a paralimpiának is van "hírértéke", de miért csak a botrány(szagú) ügyek, események viszik át ezen a területen is az ingerküszöböt?

Rendben van, hogy olvasottság, meg kattintásszám mindenek előtt, de a versenyek felvezetéseként részletesen azt taglalni, hogy öncsonkítással csalnak a paralimpikonok, és más egyéb módon próbálnak "trükközni", miközben az  érdemi esélylatolgatás csak ma hajnalban került ki az indexre, egy egyébként tartalmas és alapos cikkben - nos ezt egy kicsit visszásnak érzem.

Pedig , ha csak a kis, de annál elszántabb magyar küldöttséget vesszük górcső alá, bizony bőven lehet itt érdekes történeteket, meghökkentő sztorikat, szívbemarkoló történeteket találni: a kerekesszékes vívó, aki éremért küzd szeretett férje elvesztése után is, a rutinos sportoló, akinek az "épek" olimpiájáról is van érme (a világon egyedüliként!)...csak két példa arra, hogy ebben a közegben sem csak a bizarr, furcsa lehet egyszersmind érdekes olvasnivaló.

De lehet, hogy egyszerűen csak Gábor Zsazsának, az ismert dívának van igaza, aki szerint a lényeg: "mindegy, hogy mit, csak beszéljenek rólad"...