Valami véget ért, valami fáj....
2014. május 14. írta: A rokkant is ember

Valami véget ért, valami fáj....

Két év után elbúcsúzik a „Rokkant is ember” blog. Legalábbis az eddigi tartalommal és felfogással nem folytatódik tovább. Nincs értelme, mert a kezdeményezés kudarcot vallott szinte minden értelemben. Annak ellenére, hogy számos nehézséget leküzdve, olykor ellenszélben,  de elhivatottan tette a dolgát: kereste az igazságot – vagy kevésbé fennkölten fogalmazva kereste és megmutatta a valóságnak azokat a szeleteit, amelyeket a kormány vagy egyes megélhetési politikusok szívesen eltitkoltak volna a közvélemény elől. Sok olyan ügyet és témát felkarolt ez a blog, amelyek sajnos nem vitték át a mainstream média (bármit is jelentsen ez manapság...) ingerküszöbét.

Mindez azonban nem hozott komoly eredményeket. Hiába az eltelt idő alatt több tízezer olvasó, jónéhány bátorító olvasói levél, sőt olykor (a régi) Index-en címlapos megjelenés, a blog az indulásakor maga elé tűzött legfőbb célt nem érte el. Nem épült fel körülötte egy aktív, öntudatos, a köz kérdésein gondolkodó, fogyatékosügyi kérdésekben elkötelezett közösség, amely aztán felpezsdíthette volna a fogyatékkal élők, kiváltképp a mozgáskorlátozottak közéletét annyira, hogy észrevegyék és elhiggyék: az „érdekvédelmi” szervezetek „áldásos” tevékenységén túl  is van (köz)élet.

Ez a blog – az alapító szerző-szerkesztő sajnálattal levont következtetése szerint – magányos fáklya maradt a szó minden értelmében, a harc, amelyet a szavak, olykor a képek erejével vívott, szélmalomharc volt, semmi több.

A választási eredmények ismeretében nincs tovább miért küzdeni – a fogyatékkal élők úgy tűnik nem igénylik a blog eddigi hangvételét, így tehát a továbbiakban,  ha még lesznek  itt bejegyzések, azok csupán saját szórakoztatásra készülnek, anélkül, hogy bárkinek, bárminek a befolyásolására, „jobbá tételére” törekednének. 

L’ art pour L’art.... hogy erre nincs igény? Dehogynem, kérem szépen! Ez a kis kép itt (két percnyi munkával), tízezernél is több megtekintést hozott. Kinek kellenek hát a hosszú okfejtések, a kiérlelt gondolatmenetek?

Netes mémekre van ma igény, nem gondolatokra.

A küzdelmek egy jobb világért? Forradalmi kiáltványok? Ugyan.... itt a következő ötven, vagy ki tudja, hány évben legfeljebb fotelforradalom lesz, az is akkor várható, ha megszűnik a Barátok közt...

Akinek hiányérzete van, csinálja bátran, átadom két év és 83 bejegyzés után a stafétát.

 Üdvözlettel:

 A blog tulajdonos-főszerkesztője, aki búcsúzóul is tartja magát hitvallásához, amely szerint:

„Ha nem tudod, hogy ki vagyok, az azért jó, mert így nem engem ítélsz meg, hanem a véleményemet.”

A bejegyzés trackback címe:

https://arokkantisember.blog.hu/api/trackback/id/tr796143130

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

josza1 2014.05.14. 23:22:08

Úgy gondolom, hogy ez nem jó döntés. Nagyszerű írások és szép gondolatok jelentek meg ezeken a lapokon. Nem gondolom, hogy eredménytelenül. Sajnálom döntésedet.

A rokkant is ember · http://arokkantisember.blog.hu 2014.05.15. 09:43:34

@josza1: kedves josza, köszönöm az elismerő szavakat, jól esnek így utólag is. Én sem azt gondolom, hogy kár volt a blogot létrehozni, csak azt, hogy nem sok értelme van folytatni. Sajnos, nem lett belőle egy négy-öt belevaló szerzővel működő új "Vastagbőr" vagy "Örülünkvincent"blog a fogyatékkal élőkért.
süti beállítások módosítása