Azt gondolom, olyan ellenzékünk van, amilyet érdemlünk. Félázsiai országnak félázsiai ellenzék. Olyan, amelyiknek „miniszterelnök-jelöltje” nem gondol meg semmit – mert minek is? Kampány van megint, küzdeni kell, előre! Előre, bizony.... fejjel a falnak.
Nem tudom, mekkora bukta kell ahhoz májusban, hogy a „nem azt mondták, Feri...” szállóigéje után elhangozzék egy „értsd már meg Attis, nem kellesz ide...” kezdetű vidám monológ, de erősen gyanítom, hogy pillanatnyilag Mesterházy Attilánál kevesebben reménykednek abban teljes erővel, hogy Kunhalmi Ágnes esetleg mégsem akadályozza meg a kétharmadot.
Merthogy a kétharmad tulajdonképp jó dolog. Persze nem nekünk, egyszerű földi halandóknak, hanem az ellenzék nagy részének (kivéve tán Schiffert, ő néha nem csak beszél, de mond is valamit... )
Ugyanis, ha nincs kétharmad, akkor dolgozni kell. Egyezkedni, egyeztetni, alkut kötni, engedményeket kicsikarni a kormánypárti többségtől. Egyszóval politizálni. Na, ez az ami végképp nem hiányzik a „demokratikusoknak”.
Ami hiányzik, az három dolog: pénz, pénz...és még mi is? ....ja, persze! Hát pénz!
