Egy kis szójátékkal élve, mi rokkantak (fogyatékosok, fogyatékkal élők – kinek hogy tetszik....) „prima” helyzetben vagyunk. Miért mondom ezt? Mert az egyre nagyobb hagyománnyal és presztízzsel rendelkező Prima Primissima Díj jelöltjei között idén kettő is található, aki (amely) ehhez a közösséghez kapcsolható, és a díj történetében erre még nem volt példa. Ez egyértelmű pozitív üzenet, azt jelzi, hogy a társadalom egyre inkább elismeri és méltányolja a fogyatékkal élő emberek szerepét és erőfeszítéseit.
Az örömöt azonban beárnyékolja néhány felhő, mert aki szeretne első lenni az egyenlők között – ahogyan ezt a díj elnevezése sugallja – annak illenék is úgy élni, azt gondolom.

Az egyik jelöltet, a Pető Intézetet, mint intézményt lehet ugyan kritikával illetni, de azt hiszem, itt és most nem érdemes. Blogunk is többször írt a felmerülő problémákról, épp itt az ideje, hogy e díj lehetséges elnyerése reményt adjon e (pénzügyi) hiányokkal küzdő, de annál fontosabb hiányokat pótoló intézménynek a megmaradásra és továbbfejlődésre.

A másik jelölt személye viszont felvet pár kérdést. Jelölést kapott ugyanis „a” PÉLDAKÉP. A sportoló, aki a tragikus baleset után felállt a padlóról és nem csak olimpikonként, de paralimpikonként is bizonyított. A családapa, aki kerekesszékesen nevel három gyereket. A politikus, aki jelenleg helyettes államtitkár, de már a korábbi kormányok alatt is töltött be hasonló magas funkciókat. A sportvezető és sportdiplomata, akit ilyen minőségében is sokan elismernek.... bármily’ hihetetlen, e sok szépet és jót mind egy emberről lehetett leírni: Szekeres Pálról.

„Akkor hol itt a probléma?” – kérdezheti az olvasó.

Talán ott, hogy ez a fontos ember, a mozgássérült világ igazi „sztárja”, miközben egy mai interjúban azon sajnálkozik, hogy néha kellemetlen neki, hogy „a” Szekeres Pált látják benne sokszor, és nem az „egyszerű” mozgássérültet, miközben elmondja, hogy (egyébként teljesen érthetően) mennyire fontos neki az akadálymentesítés, azonközben hogy néz szembe a lelkiismeretével?

Mit tesz azért, hogy legalább a minisztériumok épületei valóban akadálymentesek legyenek? (Elég a saját háza táján söprögetnie: még bizony az EMMI épületei is hagynak kívánnivalót maguk után, más tárcák ingatlanjairól nem is beszélve).

Mint sportvezető, mit tesz, tett azért, hogy a fogyatékkal élők szabadidő- és versenysportja jobb feltételeket kapjon? Nem hallatta a hangját akkor sem, amikor ez ellen a diszkriminatív megkülönböztetés ellen kellett volna felszólalnia.

Mint ember, mikor próbált meg „csak” érdekvédő lenni, és nem politikus? Igazán nem szokásom a MEOSZ-t pozitív példaként emlegetni, de mégiscsak meg kell jegyezni, hogy egy országos civil szervezetről van szó, amelynek munkájában Szekeres úr sosem vett részt választott tisztségviselőként, neki fontosabb dolga akadt: mindig az éppen aktuális kormányzathoz törleszkedett, legyen az akár bal, vagy jobboldali.
Az elismerés sosem maradt el.

Most nem vagyok abban biztos, hogy nála lenne a legméltóbb helyen....