Mennék az úton, még itt vagyok,De nem érem meg már a holnapot.30 évet robotoltam, rokkant lettem,Elvették a nyugdíjamat, csóró lettem.
Törvényt hoztak ellenem, Elvették a kenyerem.Se otthonom, se életem,Eljött az én végzetem.
Utamon sok sorstárs kísér, kit még nem láttok…
Az újság felháborodott cikket közöl:
A mozgássérültek "hivatalos" levelezőlistája viszont sz*rik az egész témára, merthogy:
Mit lehet ehhez hozzáfűzni?
Magyarország, én így szeretlek!
A címben feltett kérdés azért fogalmazódott meg bennem, mert tegnap óta, amióta nem nemzeti, hanem emberi az erőforrás-miniszterünk (biztos építjük az emberarcú kapitalizmust mostantól fogva) mást sem hallani, mint hogy az ember ilyen meg olyan értékes.... a magam részéről alig…