Rokkant - Ballada
2012. május 19. írta: A rokkant is ember

Rokkant - Ballada


Mennék az úton, még itt vagyok,
De nem érem meg már a holnapot.
30 évet robotoltam, rokkant lettem,
Elvették a nyugdíjamat, csóró lettem.

Törvényt hoztak ellenem,
Elvették a kenyerem.
Se otthonom, se életem,
Eljött az én végzetem.

Utamon sok sorstárs kísér, kit még nem láttok mostan,
Holnap, holnapután, ők lesznek itt sorban.
Mindenkinek megfogtam a kezét,
Kinek a végítélet elvette az eszét.

Törvényt hoztak ellenünk
Elvették a kenyerünk.
Megpróbálunk harcolni, hogy
Ne tudjanak sarcolni.

Hideg téli fagyban,
Jégemberré váltam.
Senki sem fogja tudni, hogy
Én itt a Földön jártam.

Az igazságért bátran,
Mindig is kiálltam.
Nincs itt helyem sehol már,
Végzetem egy sírba zár.

Van egy ország, Rokkant-ország,
Fent, a szédítő magasban.
Befogadnak engem ott a csillagok között,
Vagy, megbújok majd a bárányfelhők mögött.

Eljött az idő, búcsúznom kell már,
Fent a magasban a sok sorstárs vár.
Nehéz utamat itt már végig jártam,
Sorsom a jövőnek e balladába zártam.

A bejegyzés trackback címe:

https://arokkantisember.blog.hu/api/trackback/id/tr914525546

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.