Új rokkant önmegvalósítás: legyen Ön is "erőss zsolt"!
2012. július 17. írta: A rokkant is ember

Új rokkant önmegvalósítás: legyen Ön is "erőss zsolt"!

Igen, kedves rokkant! Mit is mondott ugyanis az együttérzően humánus dr. Székely Ildikó?

- Fel tudok sorolni számos olyan sportolót, aki nagyon komoly gerincműtéten esett át, és utána mégis folytatta az élsportot. Akkor hogy is van ez?! Hívjuk ide Erőss Zsoltot, és mondjuk meg neki, hogy holnaptól rokkantat csinálunk belőle? El fogja vállalni? Az egyéntől függ, hogy tovább akar lépni, vagy sem. Aki igen, annak lehetősége van orvosi rehabilitációra, gyógyászatisegédeszköz-ellátásra, lehetősége van arra, hogy folytassa az életét.

Aki netán nem tudná, ki az az Erőss Zsolt, napjaink egyik "sztárrokkantja", akire minden olyan ember úton-útfélen hivatkozik, aki szerint "nincs lehetetlen csak tehetetlen", nos annak íme egy rövid kis bemutatás: az illető úriember 1968-ban született, gyerekkora óta szenvedélyes hegymászó, 2002 óta ebből él. Arról híres, hogy első magyar állampolgárként jutott fel a világ tetejére. Eddig minden elismerésünk és tiszteletünk. Csakhogy... Egyesek sokszor arra akarják felhasználni az ő sajnálatos, 2010 elején bekövetkezett balesetét, amely miatt egyik lábát részben amputálni kellett, hogy azt mondogathassák: "lám egy rokkant is lehet teljes értékű"..."lám minden sikerülhet, csak akarni kell"... Ebben van igazság, de az éremnek azért bőven akad másik és harmadik oldala is. Ugyanis hiába tény az, hogy ő azóta nagy akaraterővel, műlábbal is megtanult hegyet mászni, arról már mindenki hajlamos elfeledkezni, hogy ez az ember élete nagyobb részében teljesen egészséges volt, mind azt a tudását, tapasztalatát, ami nagyban segítette a baleset utáni felépülését, bizony úgy, és azért tudta megszerezni, mert előtte ép, egészséges, kisportolt volt. Ez biztosan nem mondható el mondjuk egy született csípőficamos, vagy Little-kóros esetleg gyerekkora óta kerekesszékes sérült emberről.

Ezért az ilyen állapotú emberek nevében is kérek mindenkit, hogy ne éljen vissza a kevés sikeresek nevével, ne frusztrálja azokat, akiknek az ép test nemhogy 42 évig (mint Erőss Zsolt esetében) hanem esetleg soha nem adatott meg, vagy ha igen, dolgos, szürke hétköznapjai alatt, mint egyszerű munkásember, nem tudott ilyen "mindent lebíró akaratot" "növeszteni" magának, mint Erőss Zsolt. Dr. Székely Ildikónak és társainak el kell fogadniuk azt a tényt, hogy nem lehet mindenki Superman...

És igen, lehet akár azzal is jönni majd, hogy Stephen Hawking így meg úgy...de bármibe lefogadom, hogyha Hawking Magyarországon él, akkor világhír helyett valamelyik szociális otthon elfekvője várt volna rá....

A bejegyzés trackback címe:

https://arokkantisember.blog.hu/api/trackback/id/tr354662254

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Barbamamiiii 2012.07.19. 13:25:42

Erőss Zsolt választhatta, hogy levágják a lábát és műlábbal továbbra is mászik, vagy marad a saját lába, de nem mászik.

A rokkant is ember · http://arokkantisember.blog.hu 2012.07.19. 19:10:12

@Barbamamiiii: ez azért így nem egészen pontos, mert lemaradt az a variáció, hogy "levágják a lábát és NEM mászik". Mert azt kötve hiszem, hogy a sebészorvos receptre felírt volna neki az egészséges életmód jegyében havi egy Magas-Tátrát :) De a viccet félretéve: nekem, nekünk nem az a bajunk Erőss Zsolttal, hogy a hegymászásban a fizikai nehézségek ellenére is kiteljesedik, és örömet talál. Az nem sportszerű, ha unos-untalan hozzá akarják mérni kívülállók az "átlag" rokkantak átlagos (de sokszor semmivel sem kevésbé nagy erőfeszítésekbe kerülő!) teljesítményét.

lbm · http://nertars.blog.hu 2012.07.20. 18:31:13

"dr. Székely Ildikó?

- Fel tudok sorolni számos olyan sportolót, aki nagyon komoly gerincműtéten esett át, és utána mégis folytatta az élsportot."

Lehet hogy egy kissé hosszú leszek, de muszáj kommentálnom eme hölgyemény véleményét, mivel érintettnek számítok, amennyiben gerincbetegségemet figyelembe vesszük, meg azt, hogy épp emiatt sok gerincbeteggel értekezem.
Adott fórumon, ahol összegyűltünk "gerincesként" már felvetődött ez az élsportolós téma, egy sportoló hölgy esete által. Úgy emlékszem gerincsérve lett, aztán megműtötték, majd újra sportolt. A vitát az váltotta ki, hogy a média szintén ugyanezt a dolgot próbálta reklámozni, azaz azt, hogy bizony még gerincműtét után is lehet teljes életet élni. Ám ebbe a reklámba az nem szerepelt, hogy míg a sportoló hölgyet pik-pakk diagnosztizálták, majd hip hopp megműtötték, azonnal a legjobb eszközzel stabilizációs műtéttel,addig egy halandó emberrel a dolgok nem így történnek. Ez nem mese, ez maga a valóság, mert saját tapasztalatból tudom, és sajnos mások is ezeket mesélik. Ugyanis, volt ember akit 8 azaz nyolc hónapig küldözgettek minden hová, még pszichológushoz is, mert k-urva drága az MR, a fájdalom meg végül is nem halálos... Majd amikor elment saját pénzen privát MR-re az illető, kiderült, hogy két gerincsérve van, nyolc hónapig meg hagyták döglődni...
Gondoljuk végig,hogy amíg hónapokig szórakoznak a kicsi, hétköznapi emberrel, addig mennyi visszafordíthatatlan kár, és folyamat alakulhat ki a betegség által, mivel az érintett ideggyökök eközben kezeletlenül sérülnek, és sérülnek... Utána, ha meg is műtik, nem biztos, hogy ezeket már vissza lehet csinálni.
De nem kell visszamenni az időben ennyire: ismerősöm most három hete őrül meg a fájdalomtól, és amikor az ügyeleteket kihívta, mert már nem bírta tovább, volt köztük aki azt mondta, nem kell hisztizni, mások ennél nagyobb fájdalmakat is kibírtak. Két hét után elment ő is privát MR-re ( potom 28 000 pénz...), ahol kiderült, hogy négy ( nem elírás:4) gerincsérve van, melyből kettő kiszakadt... Képzeljük el, hogy akkor mennyire lehet beteg az aki nem hisztizik...
Ezen felül pedig vegyük az én példámat, mert az első kézből való:

igydolgozunk.blog.hu/2011/11/15/gyenge_idegzetueknek_nem_ajanlott_1

Kicsit hosszú, de leírja a gerincbetegségekhez való hozzáállást a maga valójában. És nem panaszkodásból írom, de ez olyan fájdalom, melyet senkinek nem kívánok, elég legyen hozzá, hogy opiát származékkal lehetett csak csillapítani nálam, pedig csak egy sérvem van, nem több...

Hozzátenném még, hogy a magyar kicsi ember, még igazán gyógyulni sem tud, mert félti a melóját, és nincs olyan kiváltságos helyzetben, hogy kifeküdje azt, illetve a gerincbetegség még anyagilag sem egy leányálom egy átlag embernek. Én csak egy gerincpárnát vásároltattam / mert magam nem engedhettem meg, így karácsonyi ajándékként kértem/, 6000 ft-ért, plusz egy medenceövet, melyet receptre írva 4800 ft-ért vettem, de enélkül, nem tudok takarítani, mosogatni, vagy dolgozni sem időnként. És akkor már el sem mentem a felírt terápiára, mert támogatva is 8000 ft lett volna a 10 alkalom, amire már végképp nem futotta, mivel a gyógyszerek amiket szedek azok sem olcsó mulatságként szerepelnek a házi költségvetésünkben. Ha pedig nem szeretnék reggelente összetörve ébredni, akkor kéne még megfelelő ágymatrac, a napi teendőkhöz, pedig olyan cipő, mely akciósan is 17 000 ft. Ez lenne az alap, a többit már fel sem sorolnám. Van akinek futja erre, van akinek még erre sem, így szenved, állapota valószínűleg rosszabbodik ( saját tapasztalat ez is) és zabűálja a gyógyszert néha napján.
Összegezve:
Ildikónknak igaza van, teljes mértékben, csak ehhez elfelejtette hozzátenni, hogy a következők kellenek: normális orvosi hozzáállás, normális megértő munkahelyek, pénz. Na most ez bizonyos embereknek adott, másoknak meg nem...
Bocsi, de kijött :-)

lbm · http://nertars.blog.hu 2012.07.20. 18:39:33

Ja és még hozzátenném, hogy ez "csak " gerincsérv, mely manapság népbetegségként van nyilvántartva. Ezen felül vannak még sokkal összetettebb gerincbetegségek, és sajnos olyannal is találkoztam már, aki egészen e betegségéig folyamatosan sportolt, most pedig lassan ötödik éve nyomja az ágyat. Több műtét után sem tud még egy egészségeset sétálni sem, mert a konyhába kimenni is teljesítmény tőle.
Annyira felbosszant amikor olyan emberek mondják meg a tutit, akiknek fogalmuk sincs miről hadoválnak... na már nem dühöngök itt a blogodon, mert még megutálsz, oszt kitiltasz... Bocsi :-)

mosolyszatyor 2012.07.31. 15:21:59

Sziasztok. Egyre több ilyen cikket találok a rokkantnyugdíjasokról így nem bírtam megállni hogy ne írjak. 38 éves vagyok és 8 éve csökkent munkaképességű ezt mind úgy sikerült megnyernem hogy két gyerek mellett tanultam dolgoztam és kereken egy hétre hogy sikerült minden vizsgám 30 évesen elmentem egy röntgenre mert igen fájt a hátam. Anno a császármetszésnél kétszer szúrták mellé a gerincemben az érzéstelenítőt. Sebaj gondoltam veszett már több is. Évekkel később kiderült jó kis fertőzést kaptam 11 db gerincsérv és Bechterew kórt sikerült össze szednem.Jött a leszázalékolási megaláztatás. Hiába volt 8 évvel több a munkaviszonyom mint ami kellett volna anno a koromhoz. Nem fogjátok elhinni mivel százalékoltak le??? 23000 Ft. Diagnózis: Túlsúlyos!!! Ami igaz de mivel jó ha a háztartást ellátom délelőtt délután már moccanni sem bírok így ezzel együtt a férj is lelépett. Próbál az ember talpon maradni.Felnevelni a gyerekeit és rettegni hogy megint mit fognak tenni mivel aláznak ismételten porig. Lehet én is jobban viselném az ilyen megpróbáltatásokat ha olyan munkám (anyagilag) lenne mint "Kedves" Ildikónak.
Én csak annyit kívánok minden olyan kedves embernék aki lenézi a rokkantakat hogy legyen részük benne! Még annyit hogy orvosokat miért is nem ellenőrizik akik pénzért " megoldják" a leszázalékolást. Olyankor hol van Ildikó? Meg aki ki tudja fizetni és vígan él ugyanúgy bejár dolgozni látom nap mint nap.
Elnézést kérek én is belőlem is kijött.
További szép napot!