A napokban nagy vihart kavart a Mozgáskorlátozottak Országos Szövetségének a közleménye, amelyben – többek közt – ezt írják:
A fenti mondatot egy olyan szervezet adta ki közleményként, amelynek elnöke jogász. Ez az ember úgy tűnik, hogy a magyar jog által meghatározott legelemibb fogalmakkal sincsen tisztában. Ugyanis:
Az 1998. évi XXVI. törvény szerint fogyatékos személy az, aki érzékszervi - így különösen látás-, hallásszervi, mozgásszervi, értelmi képességeit jelentős mértékben vagy egyáltalán nem birtokolja, illetőleg a kommunikációjában számottevően korlátozott, és ez számára tartós hátrányt jelent a társadalmi életben való aktív részvétel során. Egy másik meghatározás szerint pedig fogyatékossággal élő személy minden olyan személy, aki hosszan tartó fizikai, értelmi, szellemi vagy érzékszervi károsodással él, amely számos egyéb akadállyal együtt korlátozhatja az adott személy teljes, hatékony és másokkal egyenlő társadalmi szerepvállalását. (2007. évi XCII. törvény)
Ehhez képest rokkantságról akkor beszélhetünk, ha az egészségkárosodás, illetve a munkaképesség-csökkenés mértéke elér egy olyan szintet, amely mellett az érintett személy rendszeres munkavégzésre tartósan nem képes.
Ha valaki szerint ez utóbbi meghatározás bővebb kategória, mint a fogyatékosoké, és így a rokkantak fogalmának meghatározása nem fér bele a fogyatékosok nagy halmazába – nos, az az illető vagy nem ért rendesen magyarul, vagy tudatosan manipulálni és hangulatot kelteni szeretne, mint jelen esetben a MEOSZ.
Egyszerűbben szólva: a MEOSZ-közleménynek akkor lenne valóságalapja, ha léteznének olyan rokkantak, akikre nem igaz az, hogy érzékszervi képességeiket jelentős mértékben nem birtokolják, sőt mitöbb, nincsen hosszan tartó fizikai vagy egyéb jellegű károsodásuk sem.
Aki olyan állapotú, hogy a fenti fogyatékos definíciók egyike sem igaz rá, az bizony csak így lehet rokkant....
